Az első és az egyik legfontosabb szabályok egyike, hogy sosem büntetünk pórázzal!
Én viszont úgy gondolom, hogy nem mindent esetben minősül a póráz büntetésnek. Íme egy példa arra, hogy a pórázt néha nagyon hasznosan is fel lehet használni anélkül, hogy a kutya azt rossz élményként fogja fel.
Biztos többféle lehetőség van rá de én ezzel az egyszerű, általam sűrűn használt módszert szeretném csak ismertetni. Ha ráérzel a dolog lényegére ez alapján már te magad is megformálhatod saját módszered a lényeg csak azon van, hogy megértsd mit miért teszel.
Na tehát elmegyünk sétálni (jobb esetben a kutya szabadon). Hívjuk a kutyát és ismét süketet játszik megy a saját feje után. Induljunk el felé, ha sikerül elkapnunk a grabancát akkor domináljuk le. Fontos, hogy ha akárcsak 4-5 lépést is magától tett meg felénk tilos büntetni. Ha nagy nehezen odaóhajtott jönni hozzánk kössük meg. Kérjünk tőle egy szemkontaktust vagy csak szimplán várjuk meg még ránk figyel. Induljunk el, amennyiben tudja a láb melletti sétát ne engedjük neki, hogy húzzon. Sétálljunk szépen nyugodtan (nagyon fontos, hogy ne legyünk feszültek), ha hibázik kutyánk, korrigáljuk. Ha egy jó 10-15 méteren keresztül végig figyelt és a sétája is szép volt ültessük le és engedjük el ismét.
Tehát: A hangsúly nem azon van, hogy megkötjük a kutyánk, hanem azon, hogy utána fel is oldjuk. Póráz büntetést kap, mert nem figyelt ránk. Viszont elengedjük amint ismét ránk koncentrál. Tehát a pórázt nem köti össze a szabadságvesztéssel. Sokkal inkább az tudatosul benne, hogy ha nem figyel akkor kap pórázt és ez még inkább arra ösztönzi, hogy figyeljen séta során hátha elengedjük.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Üdv kedves erre tévedő!
