Mielőtt ebbe belefogunk jó ha kutyánk már tudja a behívást.

Biztos veled is előfordult már, hogy sétáltatok kedvenceddel aki tegyük fel szabadon rohangált egy erdőben. Te sétálsz tovább miközben a kutyus lemarad valahol és nagy hevesen szagolgat valamit. Ilyenkor általában kikapcsolnak és hívhatjuk többségük ilyenkor süketet játszik (főként a vadászkutyák). Ilyenkor a gazdik többsége megáll a kutya mellett, megvárja míg az jól kiszaglássza magát és amikor úgy gondolja, hogy végzett engedelmesen baktatnak utána. Ez a legrosszabb amit tehetünk. A kutya szemében most annyit tettünk, hogy hagytuk ismét ő irányítson minket. Elérte, hogy mi addig álljunk ott és várjunk rá amíg ő kiszaglássza magát. Több általam kipróbált módszert fogok leírni amivel elérhetjük, hogy kutyánk sokkal érdekesebbnek, fontosabbnak tartson minket a szagoknál.

      
      a;  Ha elhatároztad, hogy kineveled kutyádból a szagok iránti heves érdeklődését akkor itt az idő, hogy tegyél is valamit az ügy érdekében. Fogj egy pórázt (vagy bármi könnyen dobható, zörgő dolgot) a kutyádat és indulás. Nincs szükség semmilyen jutalomfalatra, klikkerre esetleg akkor ha nem elég stabil a behívás. Menjünk egy ingergazdag erdőbe, parkba majd engedjük el kutyánkat. Amint megáll szaglászni kezdjük el hívni. Ha második szólásra se óhajt odajönni hozzánk akkor fogjuk meg a pórázt (vagy bármilyen más tárgyat ami könnyen dobható és nem okoz sérülést) és dobjuk oda a kutyához. A legtöbb kutya ilyenkor ijedtében ugrik egyet és azonnal ránk figyel, hogy mégis mi történt. Ha ránk néz és nem a szagokkal foglalatoskodik szóljunk neki és ha odajön mehet a dicséret.

      b;  A második verzió szintén azon alapul, hogy 'ráijesztünk' kutyánkra. Amint leáll szaglászni szokásosan hívjuk (adjuk meg neki a lehetőséget, hogy szótfogadhasson). Ha a második hívásra se reagál kezdjünk el futni és ne nézzünk hátra. Ilyenkor a kutyák általában ijedten rohannak utánunk, hogy ne hagyjuk ott őket. Ilyenkor ne álljunk meg és kezdjünk el beszélni kutyánkhoz, hogy jaaj semmi baj nem hagylak itt. Nyugodtan fussunk tovább esetleg egy kicsit lassíthatunk is. Mikor már odaért hozzánk szó nélkül kössük meg és ne is szólljunk hozzá egy darabig. Ha szépen sétál és figyel ránk ismét engedjük el, hogy pozitív élmény maradjon meg benne a póráz kapcsán (erről később részletesebben is írok).

      c;  És végül a harmadik módszer. Alapjaiban ez is hasonlít a másodikhoz, mivel ebben is elmegyünk a kutya közelében. Tehát szokásos, leáll szaglászni, hívjuk, nem jön. Most nem kell futni egyszerűen induljunk el a közeli bokor, fa vagy bármi egyéb dolog felé ami mögé elmehetünk. Mikor a kutya nem figyel bújjunk el és csendben várjunk. Mikor a kutya észbekap szintén csak azzal fog szembesülni, hogy itt hagyta a gazdi. Ilyenkor elindul keresésére. Ha kutyánk magától is képes megtalálni minket akkor várjuk meg. Amennyiben nem akkor mikor már figyel és ott hagyta a szagokat lépjünk ki rejtekhelyünkről és hívjuk oda a kutyát majd simogassuk meg. Ebben az esetben nincs szükség a pórázbüntetésre mert a kutyánk az az utolsó emléke, hogy mi megjelentünk, hívtuk ő pedig odajött.

Ezek a dolgok egyáltalán nem károsak a kutya lelkére nézve. Garantálom, hogy nem fog mély depresszióba esni amiért a gazdi elbújt, elfutott az erdőben ott hagyva őt. Ezekből tanul a kutya. Ő csak annyit fog ebből észlelni, hogy legközelebb jobban oda kell figyelni a gazdira mert megint itt hagy. Általam kipróbált, legtöbb kutyánál bevált módszerek.

(c) Saját írás!